IZIDOR

   A Mátra vonulatai sok érdekes, értékes dolgot rejtegetnek önmagukban. Csöppnyi települések éltetik a hagyományt. Az asszonyok nyakában ott díszeleg a gyöngykaláris, ünnepeken fejükre kerül a főkötő. A hegy oldalakban tanyasi emberek küzdenek a természet erejével és Istenhez panaszkodva élik napjaikat. Nemcsak az alföldi tanyavilág létezik. A Teremtő különböző rendű és rangú embereket teremtett, hogy ne legyenek unalmasak a hétköznapok.
   A Sástódomb oltalmában áll egy megkopott vadászkastély, amelynek minden porcikája beteg. A tető beázik, a vakolat még a háború alatt meg szökött a falakról, a pincébe leköltözött a gombás enyészet. Petróleum és gyertyák szaga keveredik a szobák poros szagával, amíg a május magával nem hozza a hársfa édes illatát a parkból. A kerekes kútból ütött- kopott vederben jön föl a víz a dróthuzal másik végéről. Az államosítástól megmentett parkot és kúriát egy Magyar- Francia származású úri ember felügyelte. Remek diplomáciát folytatva az elvtársaknál elérte személyének tiszteletét. Ám ugyan így éreztek iránta a falubeli emberek és kalapjukat megemelve tisztelettudóan, meghajolva üdvözölték a nagyságos urat. Ennek az Úrnak mindig akadt egy-két jó szava a magyar szótárában az emberekhez. Az 1960-as években különlegességnek számított, ha valaki szót értett a franciákkal, németekkel, az angolokkal. Abban az időben országosan elterjedt idegen nyelv az orosz volt.- nem gond!- mondja az idős úr, majd a családi kápolna egyik oldalán a német katona sírját ápolja, a másik oldalon a szocialista brigádtagok az orosz katona sírját koszorúzzák, középütt az arisztokrácia. Egyetlen úttal mennyi mindent meg lehetett oldani, egy kicsiny szigeten megfér a világ!
   Az Osztrák- Magyar Monarchia szellemiségén nevelkedve, majd az új társadalmi rendet jussolva az okos úri ember az állatok oltalmazása mellett dönt. A parkban gyönyörű, életerős gesztenyefák növekednek a búzavirág kék égig és bőséges gesztenye termést terítenek. Minden reggel és az esti órákban vödörrel a kezében, elindul összeszedni ezt a finom csemegét, hiszen jó lesz a szarvasoknak, ha megérkezik a tél, süvítő szelekkel kísérve. Az egyik legkegyetlenebb évszak, amikor mindent vastagon betakar a hó, s a jég fölhasítja az állatok csülkét, vagy a jószágok hasaalja fölfázik, ami a pusztulásukhoz vezet. Elszomorító számok szoktak születni tavaszra. Az öregúr ifjú korában szenvedélyes vadászatot folytatott addig a pillanatig, amíg a bátyja meg nem halt. Jean akkor tette le a fegyvert örökre. A II. világháború előtt a nagybirtokhoz hozzá tartozott a társasági élet is. Eredményes erdő és vadgazdálkodás, sikeres hajtóvadászatokkal.
Sok minden változott, a nagyságos úr is!
   Személy szerint akkor találkoztam vele, amikor megcsendesedett a világ és ő állatbaráttá lett. A közvetlen környezetében megjelent élőlényeket oltalma alá vette: legyen az egér család az ágyában, a ház folyosóján fecskék, az ablak előtt pedig gímszarvasok, őzek, vaddisznók. Az állatok szeretetét és a természet védelmét akarata ellenére belém plántálta. Beteges kislányként ott töltöttem a nyári hónapokat, hogy felerősödjek és mint kisgyermek, sok mindent megfigyeltem. Nem akármilyen egyéniség volt, különösen kiemelkedett az akkori társadalmi formából. Rendszeresen járatta otthonról a francia nyelvű képes magazinokat, több nyelven beszélt, minden embert egyenrangúan kezelt, mint háza vendégét. Sokak emlékezetében a következő képpen maradt meg: kopott szarvasbőr nadrág, szürke gyapjú zokni, széttaposott bakancs, kockás flanel ing, görbe bottal a kezében, orrán több dioptriás szemüveg, ezüst haja középen szétválasztva és békesség, ami az egész lényét betöltötte. Apró törékeny termetével és Plútó kutyájával ment, és szemenként szedte a fényes gesztenyéket, a késő délutáni órákban. Napi szorgalma meghozta eredményét és a folyosón zsákokban sorakozott a téli eleség a szarvasoknak. A nagyszoba ablaka elé három fa rönköt tetetett majd arra pakolta ki a finomságot az esti vendégeinek. A gesztenye mellé került narancs, citrom és krumpli héj is. Az idős bácsi izgatottan várta a fejleményeket estéről-estére. Az agancsosok 10-25 fős csapatokban tették tiszteletüket és mindent jó ízűen eltakarítottak. Pattogott a patájuk a csillagos estében ragyogott a szemük fénye. Időnként koccantak a fejlődő agancsok. Újra ismétlődtek a látogatások, különböző létszámban. Lassan ismerősök is akadtak az idős úr számára, aki szakértelemmel figyelte az állatok sajátosságait.
   Rátalált egy kedvencre is, akinek az Izidor nevet adta. Ettől a naptól kezdve személyessé vált kettőjük találkozója. Különös érzelmi kapcsolat alakult ki Izidor és a bácsi között. Ügyes stratégiát dolgozott ki és lépésről-lépésre került közelebb a jószághoz. A vadásztávcső elő volt készítve melyen keresztül tetőtől-talpig végig tudta mustrálni a réten gyanútlanul bóklászó nemes vadakat. Akadtak köztük golyóra érett egyedek is, akik elérték az agancs fejlesztés maximumát, ami után már a hanyatlás kora következik. Izidor páratlan tizenkettest hordott, ám szép reményekkel kecsegtetett, fejlődésben volt még. Amennyiben a vad egészen közel került a ház ablakához olyankor tisztán lehetett látni, hogy szépen gyöngyözött az agancsa.
   A telelő állatok csuhája lényegesen fakóbb, mint a nyári. Ködbe olvadó, szürkés árnyalat ami jó rejtőzködést biztosít a környezetben. A 87 esztendős tapasztalt vadász a reggeli fényben is átsétálta az egész parkot, gondosan tanulmányozva a hóban maradt lábnyomokat. Ezáltal tudomására jutott a sötétség rejtette szarvasok létszáma is. Rövid megfigyelés után megállapította a vezértehén kilétét. Az ő jelzéseit az egész csapat figyelemmel kíséri. Az öreg úr tudta, hogy a vad meghálálja a gondoskodást és a táplálék szegény időszakban védeni kell az állományt, hiszen az őszi párzás is legyengíti a bikákat, ráadásul március közepéig viselik a több kilós agancsot. ( a kifejlett világos színű agancs a napfény és a fakéreg savhatására sötétre színeződik ) A gyertyános-tölgyesek nélkülözhetetlen életteret biztosítanak a nagyvadak számára.
   Karácsonykor a jó gazda már ott állhatott a zöld ajtóban a szarvasok pedig tudomásul vették a jelenlétét. Hetek múltán a lépcsők alját is megközelíthette a gesztenyés vödörrel. A rét szélén álló amerikai diófa alá húzódtak vissza a riadt állatok, de Izidor maradt. A bácsi lassú mozdulatokkal kipakolta az eleséget a rönkökre, majd visszaballagott a bejárati ajtóhoz. Mire megfordult, a jószágok elégedetten ropogtatták a finom csemegét. A nagy vadász élvezett minden pillanatot, amit a "szelídített" jószágok közelében tölthetett. Örült, hogy valamit törleszteni tud a múlt vétkeiből. Gyönyörű fotókat készített Izidorról, amit elégedetten mutogatott látogatóinak.
   Február vége felé járt az idő, amikor egy napsütéses reggelen Izidor az etetőnél hagyta az agancsát hálája jeléül. Tavaszi és a nyári hónapokra útjaik szétváltak és a szarvasok visszavonultak az erdő rejtekébe.

1 2
lap tetejére