Bocsássunk meg Amadee

2004. Lementek az őszi hónapok és belefogtunk a december elfogyasztásába. Hamarosan itt a karácsony, majd' mindenki a Szeretetről fog beszélni. Akinek szerencséje lesz és a sorsa úgy vagyon megírva, köszöntheti az újesztendőt. December van most, a télnek neki vetkőzött az erdő, és tárt karokkal várják a tölgy-és bükkfák a hópihéket. Sokan emlékeznek az elmúlt télre, hogy milyen nagyot aludtak a hótakaró alatt és a tavasz közeledtével milyen jól esett friss rügyeket fakasztani. A csupasz ágak fölött itt-ott halovány kék eget lehet látni, amelyen felhők keresik a boldogulásuk útját. Reggel vidáman délnek szaladnak, délután nyugatra vonulnak, este a sötétben pedig eltévednek. Van olyan is, amikor gyülekeznek és szép lassan acélszürkévé lesznek, s a hegyek tetején megpihennek.
A köd is elindult otthonról, hogy megnézze mi minden változott tavaly óta. Bőven érik meglepetések hiszen itt-ott az erdők elvesztek. Az esőkkel tarkított, kellemes nyár után, elevenen lüktető színes őszben volt részünk. Boldogan láttam, hogy a Világoshegy és a Sástódomb völgyébe a muflonok visszajöttek. Barna gombóc módjára huppantak egymás nyomába. A szürke reggel után, a Napocska félretologatta a felhőket és bekukkantott az erdő mélyére. Holló hallatja a hangát, szaladó egér után kutakodva. A bokrok oltalmában cinkék kerülnek egymással szóváltásba- állandóan így csinálják. Az őzek rendkívül éberek, mindig csak a popsijukat látom. A hegyi réteken az enciánok, és az őszi kikericsek nyugovóra tértek. A lila színű imolák csodaszép virágszirom kompozícióval díszítik az utakat, kicsiny tisztásokat. A csipkebokrokon a piros bogyók üde színt adnak a rozsdabarnára színeződött természetnek. A sok nedvesség hatására, fölébrednek a mohatakarók, mohaszőnyegek. Hatalmas szikla és kőtörmelékeket képesek magukba csomagolni. A téli hóesésben fehér az erdő színe és ebben a fehérségben, szemet nyugtató látvány a zöldmoha a Nádaskút fölött, vagy a Világos hegy északi oldalán. A köveken elevenségre születnek a kör alakú zuzmók. Olyanok, mint a horgolt kis terítők. Széltől mentes a hegyek csúcsa, de érezni az ősz avarrothasztó, jellegzetes illatát. Ha majd közeledik a fagy, maga előtt fogja tolni a szelet, amely a fejem fölött fölzúg és megrázza az erdő fáit. Félelmetes tud lenni a szél, ha belegerjed önmagába. Haragjában, indulatában erdősávokat tarol végig és lekaszálja a fenyőfák tetejét. A gyenge beteg fáktól megtisztítja a területet, és új helyet biztosít az élni tudóknak, az élni akaróknak. A Halál mindenkor az Életet szolgálja! Vagy talán fordítva történik a dolog?! A fajzati hegyeket, utakat járva sosem vagyok egyedül. Velem tartanak azok a lelkek, akiket valamikor én is ismertem. Az elmúlt évek során fura változások történtek emlékezetemben, hiszen olyanok is jelentkeztek belső világomban kiket személyesen nem ismertem, de Fajzat életéhez kötődtek. Sorban születtek meg azok az írásaim, amelyben megnyugvást, békességet hozok a segítséget kérő elhunyt Embereknek. Az írásaim során ők vezetnek, mutatják meg a tragikus múltat. Nem szellemeket és nem kísérteteket látok. Egy belső filmet nézek és az én dolgom az, hogy pontosan, pártatlanul leírjam ami történik. A tragédiák többsége véletlen láncolatok sorozata, és nem előre megfontolt gonoszság. Mindenkor, amikor lejegyzem ezeket az üzeneteket a holtak lelkiismeretét képviselem. Már nem vagyok tekintettel az élőkre, hogy számukra a leírtak mennyiben lehetnek kellemetlenek. A régen lezajlott, tisztázatlan események jelentős mértékben befolyásolják az élők cselekedeteit. A rendezetlen események miatt, szinte elviselhetetlen számomra a fajzati ház feszült légköre. De nem én vagyok az egyetlen aki ezt észleli. az eltelt hetek során, rövid időkre felvillannak a belső képek. Testvérviszályról van szó. A testvérek együtt kérnek segítséget a háborgó nyugtalan lelkük megbékítésére. Peery Jean és Peery Amadee a két férfi neve. A helyszínek Fajzatpuszta és egy emeletes zöld épület a közeli kisvárosban. A történetnek két hölgytagja is van, a fiúk édesanyja Scultéty Gizella, és Winchler Gabriella aki az első világháború után feleségül megy Peery Jeanhoz. Az asszonyok előtt teljesen titok marad ez a tragédia. Jean bácsit személyesen ismertem és nagyon szerettem jóságáért. Három évtizede távozott, bár nem tűnik oly soknak az idő. Ő volt az, aki az álmokon keresztül megmutatta nekem hol a KINCS. rám ruházta a fajzati birtokot minden gyalázatával és szépségével együtt!! Az elmúlt évek során elsőként a szépségét vettem észre, majd sorban jöttek a gyalázatok. Igyekszem mindent valósághűen leírni, hogyan zajlott le az a végzetes, visszafordíthatatlan esemény. Miként oltotta ki egyik testvér életét a másik testvér. Pontosan kilencven esztendő vonult át a súlyos tragédia fölött. Az elmúlt évtizedek azt bizonyítják, hogy mind a ketten megbocsátásra, a lelkük megnyugvására várnak. Úgy látszik közvetítőre van szükségük, aki pontosan látni tudja a múltat, hiszen Jean bácsival élő kapcsolatom volt. Nem az én dolgom megítélni, hogy ezt a döbbenetes eseményt az élők- hozzátartozók- miként fogadják. Ez a két férfi engem választott. Kilencven esztendő múlása kellett ahhoz, hogy ráakadjanak olyan személyre, akit segítségül hívhatnak! A saját lelkiismeretemet is megvizsgáltam, helyesen cselekszem-e ha a közvetítő szerepét elvállalom. Egy olyan ember személyéről van szó, akit szeretek és tisztelek. A megváltozott életemet Neki köszönhetem, ő általa lett szebb és jobb gyermekeim élete. Az ő előrelátásának köszönhetem, hogy Író lettem. Most jött el az a pillanat, amikor a számlát mindezért a jóságért benyújtja; Nekem. Nagyon súlyos a vád, amit meg kell írnom,: Emberölés!! A legbűnösebb cselekedet, ami létezik. A felelősség, amit a vállamra helyezett óriási! Gyötrődöm, kínlódom, szenvedek! A szívem minden szeretetével tiltakozom a feladat ellen. De ők újra és újra jelentkeznek, az írásra ösztönöznek. Képek, jelenetek villannak belül a fejemben. Végül úgy döntök vállalom. Jean bácsi bízik bennem, nagyfokú felelősség tudatomban. Isten oltalma alatt vállalom, hogy a két nyughatatlan lelket legjobb írói tudásommal képviselem, védelmezem. Csak azt fogom leírni amit látok, és amit hallok. Előre semmit sem tudhatok, az elkészülő mű számomra is meglepetést fog jelenteni. Most az indulásnál egyet remélhetek, hogy méltó leszek erre a nagy feladatra. Megtiszteltetésnek veszem, hogy a két testvér hozzám fordult segítségért. Köszönöm a belém vetett bizalmukat és ígérem, nem fogok vele visszaélni. Nagyon remélem, hogy kilencven esztendő után a lelkük megnyugvásra lel. Peery Jean és Peery Amadee közös kápolnában nyugszanak.

1 2 3 4
lap tetejére