Kiss Anna

A klasszikus magyar nótát 2014. január 30-án HUNGARIKUMMÁ nyilvánították.
Híres költőink verseire is mint Petőfi, Ady és Gárdonyi, kiváló zeneszerzőink írták a zenét, Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Thern Károly.
200 éve él a magyar nóta, gyakran énekeljük, sőt még azok is így tesznek, akik nem igazán kedvelik ezt a műfajt.
Él Gyöngyöstarjánban valaki, aki ezt a műfajt képviseli, népszerűsíti és vele együtt településünket, nem más mint Gyöngyösi Kiss Anna akit a tarjániak Pannika néven emlegetnek.

Pannika!
Kérlek mesélj nekünk a kezdetekről, mikor és hogyan lettél magyar nóta énekes, mi vagy ki indított el ezen az úton?

Köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra! Itthon mindig szerettem énekelgetni, annak idején Edit húgommal esténként szívesen énekeltünk, ő pedig gitáron kísért. Szüleimtől is sok szép dalt tanultam, mindkettőjüknek gyönyörű hangjuk volt.
Édesanyám még mai napig csodálatosan énekli az egyházi énekeket. Sok magyar nótát ismertem már, amikor 1998-ban olvastam egy felhívást amatőr énekeseknek kiírt nótaversenyről a Jákó Vera Alapítvány szervezésében. Habár borsos volt a nevezési díj, eldöntöttem,
hogy jelentkezek erre. A verseny Budapesten volt, a híres ifj. Berki László és cigányzenekara kísérte a bemutatkozó közel 100 fő versenyzőt.
Meglepetésemre bejutottam a 10 legjobb közé. Nagy élmény volt számomra ez a rendezvény, hiszen először énekeltem színpadon cigányzenekari kísérettel.A versennyel járó szereplések során megismerkedtem több amatőr énekessel, akik szintén biztattak, hogy folytassam ezt az utat és elláttak sok hasznos tanáccsal is. Ezután, a nagy élmény hatására azon voltam, hogy felkészüljek az előadói nótavizsgára. Ez 2000. október elején sikerült is, így a budapesti OSZK központban sikeres vizsgát tettem magyar nóta énekes előadóként. Erre a vizsgára korábbi zongora tanárnőm, Baghy Emília készített fel úgy elméleti tananyagból, valamint hangképzésből is. Ő is nagyon biztatott az éneklés folytatására. A neheze azonban ezután következett, mivel magamnak kellett megkeresnem a lehetőségeket az énekesként való bemutatkozásomra. Emlékszem, hogy legelőször Lőrinciben léptem fel egy időseknek rendezett esten. Utána persze követte több falunapi és egyéb rendezvényen való részvételem, de több évbe telt, amíg kialakult az énekesi stílusom és megismertek a nótakedvelők és rendezvény szervezők.

Tudjuk, számos díj tulajdonosa is vagy, kérlek sorold fel ezeket, hiszen nem mindenki tudja a településen és igazán büszke lehetsz az elért eredményeidre.

Megemlíteném, hogy annak idején a Budapest TV-ben voltak nótaműsorok, amelyekre énekesként jelentkezhettünk és én többször éltem is ezzel a lehetőséggel. Ez jó tanuló időszak volt számomra, megismertem a tv-felvételek hangulatát és igyekeztem elsajátítani a tévés szereplés fortélyait is. Ezek során további számos ismeretséget kötöttem és így lépésről lépésre haladtam előre az éneklés terén. Büszke vagyok még arra, hogy Máté Ottilia is meghívott a műsorába tv-s felvételre és többször szerepelhettem ezekben. A művésznő ének klubjába 2 évig jártam, ami nagyon hasznos volt számomra. Ő volt az egyik rendezője 2002-ben a Pannon Nótaversenynek, amelyre én is jelentkeztem és nagy örömömre első helyezést szereztem. A zsűriben olyan neves énekesek bíráskodtak, mint Gaál Gabriella, Kovács Apollónia, Madarász Katalin, Tarnai Kiss László, Pécsi Kiss Ágnes. 2006-ban egy önálló nótás CD-re való anyagot vettünk fel a neves Lakatos Miklós prímás és zenekara kíséretében. A lemezem címe: "Ahol az én bölcsőm ringott." 2007 őszén a Hálózat TV szervezésében egyik énekes-versenyzője voltam a több részben leadott Nefelejcs-Nótashow-nak, melynek során az országban és határon túl is ismertek lettünk a nótaszerető közönség körében. 2008-ban itt a szülőfalumban rendezett Falu hangja verseny egyik győztese lettem és emlékszem, hogy ilyen izgalommal ritkán léptem színpadra, mint ezen verseny során. Szintén 2008 októberében a II. Siófoki Nótaversenyen szerepeltem, ahol első helyezést sikerült elérnem a népes indulók között. 2011-ben indultam az egri Nótaversenyen is, ahol megnyertem a versenyt és gyémánt díjat kaptam. Részt vettem a tévés Nótasztár megmérettetésen is, ez is erősítette az induló énekesek országos ismertségét. Ezeken kívül az évek során számtalan rendezvényen léptem fel, amelyek csodálatos élményekkel töltöttek fel. Munka mellett ez a pályám adott sok örömet nekem és minden nehézség ellenére folytattam az éneklést a mai napig is.

Hogyan kezdődött a Gyöngyöstarjáni Nótás találkozó szervezése? Tudjuk, eleinte teljesen egyedül szervezted a helyi civil lakosság segítségével. Ma már az önkormányzat is támogatja a rendezvényt, hiszen ez Gyöngyöstarján egyik kiemelkedő rendezvényévé nőtte ki magát.

A Nótás Találkozó gondolata egy internetes nótaklubban való csevegések során alakult ki bennem, hiszen egy idő után szerettük volna az ismeretségeinket "élőben " is megtapasztalni. Felvetettem a gondolatát egy találkozó megszervezésének és engem biztattak, hogy akkor valósítsam is meg az ötletet. Sokat gondolkodtam a megvalósításán és először a gyöngyösi Diák Hotel különtermében találkoztunk sok nótás baráttal és énekessel. Rögtön nagy volt az érdeklődés eziránt és az ország számos távoli pontjáról, sőt határon túlról is eljöttek a nótás barátok és énekesek, nagy sikere volt ennek az első összejövetelünknek. Ez 2010 júniusában volt és még abban az évben októberben itt a falunk Művelődési Házában lehetőséget kaptunk a folytatásra. A nótás műfaj kedvelői és énekesi között az internet segítségével hamar elterjedt a sikeres és jó hangulatú találkozók híre, és egyre több érdeklődőt vonzott a rendezvényünk. Az Önkormányzatunk elismerésére és támogatására is számíthattunk, ami nagy örömmel tölt el engem és a többi résztvevőt is. Köszönet illeti meg a sok segítséget, amit kaptam a rendezvények lebonyolításához: Önkormányzat és Nagy Károly polgármester támogatása, Pálosiné Erzsike segítőkészsége, Govrikné Borika és férje gyakorlati segítése, Nagyi Klub és vezetője Majros Etike néni kitüntető segítsége, Pávakörös tagok segítsége, Fekete András és felesége Marika segítsége, borosgazdák támogatása, Korsós Róbert önzetlen segítsége és még sok helyi támogató, akiknek köszönet jár munkájukért.

Az országhatáron túlról is érkeznek énekesek ide, Gyöngyöstarjánba. Kérlek mutass be pár nótaénekest.

Számomra mindig dilemmát okoz, hogy a számos érdeklődő, szerepelni kívánó nótaénekest miként rendezzem be a műsorunkba, ugyanis a közönségnek nehéz a több órát végig ülni, még akkor is, ha változatos és szép ez a nótaműsor. Vannak olyan énekesek, akik évről évre eljönnek a találkozóinkra, néhány név ezek közül: Bányai Márton erdélyi származású Budapesten élő énekes, Kali Margit Marosvásáshelyről, Kenéz Lajos Gyuláról, Lichtmannegger Tibor és Szitás Ida Felvidékről, Simon Zsóka Egerből, Fekete Zoltán okányi polgármester-énekes, Komáromi Szabó Gyula Komárnóból, Nádasdi László énekes Balmazújvárosból..Megemlítenék még olyan sztár énekeseket, akik elfogadták a meghívásomat és a nézőink gyönyörködhettek fellépésükben: Bokor János Budapestről, Cseh Judit Marosvásárhelyről (aki sajnos időközben elhunyt), Nádasdi László, a Nótakirály Tolnai András.   

Szólni kell a népi zenekarról is, akiknek nem kis feladat 6-7 órán keresztül 15-20 énekeshez alkalmazkodni, kísérni. Kik ők?

Az első találkozón a zenei kíséretet a Budapesti Látó Imre és zenekara látta el ( ő nemrégiben sajnos elhunyt), a következő években pedig Oláh Attila volt a prímásunk. Idén ifj. Berki Lászlót és zenekarát kértem fel erre a feladatra, hogy ezt a nagy hírű és remek prímás-zenészt is megismerhesse az itteni közönség.

Hol léptél fel az elmúlt időszakban és mik a további terveid?

Ebben az évben több nagyon szép rendezvényre kaptam meghívást, ahol sikerrel szerepeltem: Nádasdi László 25. jubileumi műsorán énekeltem Balmazújvárosban és ebbe a városba egy júliusi műsorba szintén meghívtak a szervezők. A gödöllői Művelődési Házban is énekeltem, valamint Mezőkövesden egy anyák napi nótaműsorban. Hivatalos vagyok még Debrecenbe szeptember elején és a nagyrédei szüreti napok szervezői is felkértek egy egyórás nótaműsorra, ahol majd Nádasdi Lászlóval énekelünk a kápolnai ifj. Báder Ernő és
zenekara kísérete mellett. Azt kérem a jó Istentől, hogy adjon még erőt és egészséget a megkezdett munkám folytatására, hogy a
csodálatos magyar nóta kincset a találkozóink során bemutathassuk és én is eleget tudjak tenni a jövőbeli énekesi felkéréseknek is.

Kedves Pannika!

Köszönjük, hogy Gyöngyöstarján jó hírét időről-időre elviszed más településekre is, köszönjük a helyi rendezvények szervezői munkáját.
A továbbiakra sok erőt, egészséget és sikert kívánunk!

Pálosiné Borik Erzsi
Megjelent a Gyöngyöstarjáni Hírmondó 2016. októberi számában

Székely Lilla

Kedves Lilla! Nagyon örültünk, hogy eljöttél a pároddal és édesapáddal a Luca-napra. Sajnos akkor nem adódott lehetőség arra, hogy a gyöngyöstarjániak jobban megismerjenek. Most pótoljuk! A 2013-as Kolumbiai Világjátékokon uszonyos úszásban 100 méteren aranyérmet szereztél. Amikor a dobogó tetején álltál, nyakadban aranyéremmel és a magyar himnusz neked szólt, a világverseny győztesnek - és általad nekünk is, magyaroknak -, mire gondoltál?

Szerencsére többször is előfordult velem a sportpályafutásom során, hogy eljátszották nekem a himnuszt. Minden alkalommal elénekeltem, a szövegét csodálatosnak tartom. Ilyenkor eszembe jutottak a szüleim, hogy mennyi mindent tett értem édesanyám és édesapám, hogy mekkora szerepük van abban, hogy idáig juthattam. Eszembe jutott a sok edzés, az, hogy sokszor szenvedtem, sok mindenről lemondtam, de meglett az eredménye. Mindig is hittem abban, hogy a kitartó munka meg kell, hogy térüljön egyszer, és nagyon jó érzés, hogy megerősítést nyerhetek ebben a hitben. Eszembe jutott az edzőm - aki egyben a párom is -, az, hogy végig mellettem állt és támogatott. Ugyanakkor nekem szükségem volt 1-2 napra a versenyek után, hogy feldolgozzam a sikereimet, és akkor is egy különös kettős érzés jellemzett. Egyrészt nagyon boldog voltam, másrészt úgy éreztem, valami ezzel most véget ért, de mi jön ezután? Ezt az érzést leginkább Madách Imre szavaival tudom érzékeltetni: "A cél voltaképp mi is? A cél megszűnte a dicső csatának, A cél a halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga." Szerencsére azonban mindig jött egy újabb cél, mindig tudtam valamiért küzdeni. A Világjátékokon is pont így volt.

Hány éves voltál, amikor elkezdtél úszni? Hogy emlékszel a kezdetekre?

8-9 évesen tanultam meg úszni, méghozzá nagyon nehezen. Ha anya akkor nem erőlteti az úszást, biztos nem így alakult volna az életem.
A kezdeti nehézségek ellenére egy idő után azonban megszerettem a vizet, főleg azért, mert a sima úszóktól átkerültem az uszonyos- és búvárúszókhoz.

Hová jártál általános és középiskolába? Tanulás és edzés - a rendszeres edzésekhez óriási akaraterő és rendkívüli kitartás kell. Mindez lemondást követel. Kislányként, nagylányként sosem tiltakoztál?

Az általános iskola elso 4 osztályát az Arany János Általános Iskolában végeztem Gyöngyösön, majd utána a Berze Nagy János Gimnázium 8. osztályos tagozatára jártam.

Emlékszem, csak azért mentem el a felvételire, mert a legjobb barátnőm is jelentkezett, és apa megígérte, hogy elvisz sütizni az akkori kedvenc cukrászdánkba, ha jól sikerül a felvételi. Jól sikerült, fel is vettek, és egyáltalán nem bántam meg, mivel a 8 év alatt nagyon jó osztályközösségünk alakult ki. Az edzések mindig jártak némi lemondással, de nekem ez soha nem volt különösebb teher. Nem nagyon jártam bulizni, az alkoholt és a cigit soha nem szerettem, így nem éltem meg csalódásként, hogy ezek a dolgok kimaradtak az életemből.
Azt viszont nagyon élveztem, hogy az osztálytársaim büszkék rám a sportsikereim miatt, és elfogadtak úgy, mint sportolót. Mindig támogattak, szorítottak értem, ami nagyon jó érzés volt. Az edzések nálunk soha nem voltak monotonak, az uszony és a többi eszköz használatának köszönhetően én nagyon változatosnak és élvezetesnek találtam az edzéseket. Azonban ahogy elkezdtem serdülni, és kezdett kialakulni a saját személyiségem, volt olyan, hogy bejelentettem az edzőmnek, hogy na jó, akkor ezt én most abbahagyom, elegem van.
De 1-2 hétnél tovább egyszer sem bírtam ki. Összesen talán 2 alkalommal fordulhatott ez elő, de végül csak az uszodában kötöttem ki, nem tudtam elszakadni onnan. Szerencsére a nevelőedzőm nagyon jól tudta kezelni ezeket a szituációkat.

Volt akkoriban példaképed?

Édesapámék négyen vannak testvérek, a húgával, Székely Andreával nagyon sokáig uszonyosúsztam együtt. Nekem Andi volt a legnagyobb példaképem, és nagyon boldog voltam, hogy együtt járhattunk edzésre. A mai napig olyan jó érzés visszagondolni, hogy mindig együtt mentünk edzésre, és utána együtt is sétáltunk haza, miközben mindent meg tudtunk beszélni. Ő mindig is nagyon kitartóan és céltudatosan edzett, ez pedig nagyon jó példa volt előttem.

16 évesen már a junior Európa-bajnokságon egy arany-, két ezüst- és három bronz-érmet nyertél, fő versenyszámodban, az 50 méteres uszonyos úszásban pedig új junior világcsúcsot úsztál, a felnőtt korosztályos világbajnokságról pedig egy bronzérmet hoztál el. Egy évvel később a junior világbajnokságról két ezüst- és két bronzéremmel tértél haza, a felnőtt EB-n pedig 50 méteren és a 4X100-as váltó tagjaként aranyérmet szereztél. Hatalmas sikerek ezek a kemény munka után! Hogy érezted magad? Közelgett az érettségi-felvételi időszak. Hogyan tovább?

A 2002-es junior EB-n nem csak magamat, de az edzőmet, Veress Andrást is sikerült meglepnem, annyira jól sikerült a verseny.
Emlékszem, a junior világcsúcsot el sem akartam hinni, azt hittem, ez csak valami félreértés. Így utólag visszatekintve úgy vélem, Andris egy nagyon jó felkészülést végeztetett el velem az EB-re, én pedig a kezdők nyugalmával önfeledten, tét nélkül tudtam versenyezni.
Ez az EB nagyon nagy lökést adott a későbbiekre. Az érettségimre 2004-ban került sor, szerencsére nem volt vele gondom, a tanulás mindig jól ment. Kitűnő ugyan egyszer sem voltam, de a 4,5 körüli átlagot tudtam tartani, köztársasági "Jó tanuló - jó sportoló" is voltam. 2004 szeptemberétől Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán folytattam a tanulmányaimat levelező szakon, annak érdekében, hogy ne kelljen elhanyagolnom az edzéseket. 2009-ben szereztem meg itt az első diplomámat, történészként.

11 évig a Mátrai Erőmű Búvárklub sportolója voltál. Aztán 2007-ben átigazoltál a Kecskeméti VSC-be, ahol az edződ Juhos Gergely lett, és jöttek az új, szebbnél szebb eredmények. 2009-ben a tajvani világjátékokon bár nem sikerült érmet szerezned, minden versenyszámban országos csúcsot úsztál. 2012-ben a hazai rendezésű világkupa fordulón aranyérmet nyertél. Csúcspontot jelentett életedben az olaszországi Lignanoban rendezett felnőtt EB, ahol kétszeres Európa-bajnok lettél, 100 méteres uszonyos úszásban új Európa-csúcsot úsztál! A két arany mellé még két bronzérmet is nyertél a nemzeti váltó tagjaként. Aztán a legnagyobb eredmény: 2013-ban, alig 8 hónappal ezelőtt a kolumbiai világjátékokon, Caliban megszerezted az aranyérmet! Világjátékok-győztes, világelső lettél! Egy híres pszichológus szerint létezik veleszületett tehetség, de a siker függhet akár a születési dátumunktól is. (ezen jót kuncogunk! - bár bizonyos esetekben valóban létezik ilyen) Most komolyan, mi kell jobban a sikerhez? Tehetség, szorgalom, gyakorlás, családi háttér, lehetőségek, hit, emberség, jellem, testi és mentális
egészség, szerencse?

Úgy gondolom, vannak olyan adottságok, amik velünk születnek, olyan lehetőségek, amiket készen megkapunk, de vannak olyanok is,
amiket nekünk kell folyamatosan alakítani, fejleszteni önmagunkban. Mivel most már edzőként dolgozom tovább a sportban, és egyre több ilyen jellegű tapasztalatra teszek szert, elmondhatom, hogy az én sikereimhez nagyon nagymértékben hozzájárultak azok a dolgok, amiket
a szüleimtől kaptam. Nem csak a jó genetikai adottságokra gondolok - azt mondják, sprinternek születni kell - hanem arra a lelki és anyagi támogatásra is, ami példaértékű volt a szüleim részéről. Csak remélni tudom, hogy képes leszek én is ekkora támogatást adni egyszer a saját gyerekeimnek. Ezeken kívül vannak olyan tulajdonságok is, amiket folyamatosan fejleszteni kell önmagunkban, ebben tud segítséget nyújtani az edző és a sportpszichológus. A sikerességhez szükség van kellő motivációra, intelligenciára és egyfajta alázatra is, amit mindenkinek saját magának kell kialakítani, persze ha szükséges, akkor ehhez is kaphat segítséget. Végül, de nem utolsósorban szeretni és élvezni kell azt, amit csinálunk. Szerintem ez a siker receptje.

A szerelem "doppingol"? (összenevetünk) Hiszen az edződ, Juhos Gergely a jegyesed.

Igen, 2004-ben a kínai világbajnokságon, Sanghajban kezdődött a kapcsolatunk Gergővel, ami neki egy nagyon sikeres verseny volt: kétszeres világbajnok lett ezen a versenyen. Sokáig távkapcsolatban éltünk, majd 2007-ben költöztem hozzá Kecskemétre, amikor már edző volt.
Ennek egyrészt az volt az oka, hogy elérkezettnek láttuk az időt az összeköltözésre, másrészt pedig addigra sajnos úgy megromlott a viszonyom a nevelőedzőmmel, hogy éreztem, mindenképpen váltanom kell, új ingerekre van szükségem az edzéseken.
Ez Kecskeméten meg is valósult, és idővel beérett a munkánk gyümölcse. Azt azonban már a legelején megbeszéltük, hogy nem hagyjuk, hogy az edzések tönkretegyék a kapcsolatunkat, így otthon nem is beszéltünk sem az edzésekről, sem a versenyekről.
Ez egy szigorú szabály volt, amire mindketten figyeltünk, és be is tartottuk. Azt nem mondanám, hogy doppingolt a szerelem, mert Gergőnek nem kellett bizonyítanom semmit sem: ő akkor is szeretett, ha jól úsztam, és akkor is, ha nem. Inkább azért nevezném ideálisnak a mi munkakapcsolatunkat, mert nagyon jól ismert Gergő, minden rezdülésemet, fintoromat pontosan tudta értelmezni, tisztában volt az életem minden apró szegmensével, és emiatt teljes mértékben olyan edzéseket tudott nekem összeállítani, amik nekem a legmegfelelőbbek voltak. Továbbá nagyon fontos volt, hogy bármit meg tudtam vele beszélni, azt is megengedte idővel, hogy magamnak írjak edzéseket. Sok edző nem akar, vagy nem mer ekkora szabadságot és beleszólást adni a versenyzőinek, ami szerintem néhány esetben súlyos hiba, főleg felnőtt versenyzők esetében. Nekem szükségem volt arra, hogy beleszólhassak abba, amit csinálok, és Gergő ezt biztosította nekem.

Sikeres, profi sportoló lettél. Felértél a csúcsra. Úgy döntöttél, hogy a cali világjátékok lesz az utolsó versenyed, befejezed az élsportot. Elképzelem, hogy a szobádban a polcok tele vannak a tizenhét esztendő éremtermésével. (?)

Egyetlen egy érem van kitéve a lakásunkban, a világjátékok aranyérem. Egyrészt azért, mert ez a legértékesebb számomra, másrészt azért, mert tudom, hogy ez volt a legutolsó.Az összes többi érem el van téve dobozokba, nem szeretem mutogatni őket. Ne azért szeressenek,
mert sok érmem van, hanem azért, amilyen ember vagyok.

Szeptembertől a KVSC edzője vagy. Így Gergővel is megmaradt a munkakapcsolato-tok és azt csinálod, amit szeretsz. Már az előző két évben is foglalkoztál gyerekekkel, akik között sok a tehetség. Ernest Hemingway-től származik az idézet: "A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." Mi mindenre tanít a sport?
Mit emelnél még ki? Milyen tanácsot adsz fiatalnak, felnőttnek?

A mai világban egyre kevesebb valóban értékes dologgal ismertetik meg a fiatalokat a szabadidejükben. Úgy gondolom, hogy ennek az űrnek
a betöltésére kiváló lehetőség a sport. Csapatjátékost nevel a gyerekekből, életre szóló barátokat lehet szerezni, megtanít küzdeni, célt állít
a fiatalok elé. Emellett olyan személyiségformáló eszköz, amiből csakis profitálni lehet a jövőben: olyan tulajdonságokat alakít ki, amikre később méltán lehetünk büszkék, és biztos, hogy az előnyünkre fognak válni. Ugyanakkor nem tartom szükségszerűnek azt, hogy mindenki versenyszerűen sportoljon: az a lényeg, hogy örömmel sportoljunk, élvezzük, amit csinálunk. Persze ha valakinek az okoz örömet, hogy ő lehet a legjobb valamiben, akkor versenyezzen.

Szigorú edzőnek tartod magad?

Igen, szerintem alapvetően szigorú edző vagyok, ráadásul maximalista is. Viszont nem csak a gyerekekkel szemben, hanem magammal is. Illetve vannak olyan dolgok, amikből nem engedek. Ilyen például a tisztelet megadása egymásnak, aminek kölcsönösnek kell lennie: a tanítványaim tiszteljenek engem, én pedig őket. Ha ez bármelyik oldalról is hiányzik, akkor nincs értelme erőltetni a közös munkát, jobban járunk, ha szétválnak az útjaink. Vagy például ha keményen kell edzeni, akkor nincs helye semmilyen lógásnak, vagy egyezkedésnek, de ha épp olyan helyzet van, akkor elengedem a gyeplőt, és szabadkezet kapnak a gyerekek. Ezeket mindig előre megbeszélem velük, így soha nem volt ebből semmilyen probléma. A legnehezebb talán az, hogy meg kell találni egy határvonalat a gyerekekkel: bízzanak meg bennem, nyíljanak meg előttem, fogadjanak el, de ne tekintsenek a puszipajtásuknak. Nagyon jó, hogy Gergővel felváltva tartjuk az edzéseket, mert ő is más és más dolgokat helyez előtérbe, én is, és így a gyerekek egy nagyon átfogó, alapos tudást kapnak tőlünk.

Jelenleg a második diplomádat szerzed a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, kommunikáció és médiatudomány szakon.
Edző vagy és az Észak-Bács-Kiskun Megyei Szuperinfó irodavezetője és szerkesztője. Milyen terveid, vágyaid vannak
a jövőre nézve?

Szeretném minél hamarabb megszerezni a marketing diplomámat a Pázmányon, és a későbbiekben ezzel is foglalkoznék.
Természetesen az edzősködést sem hanyagolnám el, úgy gondolom, ez az életem fő hivatása. Szerencsére sok tehetséges gyerkőcöm van, akikkel foglalkozhatok, és nagyon remélem, hogy majd egyszer velük is eljuthatok jó pár világjátékra. Az egyik versenyzőmmel, Balogh Mátéval jelenleg a nyári junior világbajnokságra készülünk, ahol a célunk az, hogy a fő számában dobogóra állhasson Máté.
Sokat kell még dolgoznunk ezért, de a bizalom mindkét oldalról megvan, ami elengedhetetlen a sikerhez.

Megkérdezném, mit csinálsz a szabadidődben, de ennyi minden mellett jut időd hobbira, kikapcsolódásra?

Sajnos nincs sok szabadidőm. Általában egy téli síelés, és egy nyaralás szokott beleférni az évembe, másra nem nagyon jut idő.
Ugyanakkor szerencsés vagyok, mert a hobbim az egyik szakmám, az edzősködés, amit imádok!

Gondolom, nem sűrűn tudsz hazajönni a szüleidhez Gyöngyöstarjánba. (?)

Eleinte minden hétvégén hazajártam, most már csak általában havi egyszer. Amikor viszont tudok, mindig jövök! Imádom a Mátrát, a dombvidéket, a természetes erdőket, az egész tájat, és főleg tavasszal! Magát a falut is nagyon szeretem, csakis jó emlékeim kötődnek hozzá. Én is hasonlóan szép helyen szeretnék majd egyszer családot alapítani.

Egy gyermek életének alakulásában meghatározó a szülői háttér, szeretet, gondosko-dás, támogatás. Fontos, hogy milyen eséllyel kap a gyermek különleges lehetőségeket. A kezdeti előnye akár hosszú évekig is kitarthat, amely révén sikeressé válhat. Hogyan látod ezt felnőttként visszatekintve? Szeretnéd, ha majd gyereked lesz, ha ő is élsportoló lenne?

Az biztos, hogy nagyon sokat számít a szülők támogatása, ösztönzése, és főleg a kezdetekkor. Enélkül nem megy. Én egy gyerekről sem tudom elképzelni, hogy önként és dalolva eljár magától heti 5, majd 10 edzésre. Fütyörészve és boldogan kel fel reggel 5-kor, hogy mehessen edzeni. Ilyen nincs. Még ha akarja is a gyerek, magától nem fogja megtenni az ehhez szükséges kezdőlépéseket. Ha a szülő nem segíti, magától nem fogja ezt a látszólag nehezebb utat választani. Ha egyszer saját gyerekeim lesznek, hasonlóan szeretném majd nevelni őket, mint engem a szüleim: próbáljanak ki minél több sportot, és válasszák ki azt, ami nekik leginkább tetszik. Úgy gondolom, hogy 18 éves koráig mindenkinek szüksége lenne arra, hogy rendszeresen sportoljon és edzéseken vegyen részt, így ezt biztos el fogom várni a saját
gyerekeimtől is. Természetesen örülnék neki, ha víz közelben maradnának, de az sem lenne gond, ha valami teljesen mást választanak.
Egy dolog a fontos: élvezzék a sportolást.

Székely Lilla, köszönjük szépen!

Bálint Ira
Megjelent a Gyöngyöstarjáni Hírmondó 2014. márciusi számában

Dr. Lipovszkyné Molnár Zsuzsanna
 
   Milyen gyermekkorod volt, hol tanultál, hogy lettél iparművész és mikor, hogy kerültél Gyöngyöstarjánba?

Budapesti vagyok, de nem tősgyökeres. A szüleim Somogyból felnőttként költöztek a főváros szélére, Rákoskeresztúrra, ahol falusias életet éltünk, állatokat tartottunk, az utca túloldalán gémeskút, kukoricás volt... így ez a világ is közel állt hozzám. A felmenőim közt sok iparos volt, a tárgykészítés örömével a génjeimben születtem. A Kisképzőben (művészeti középiskola) tanultam először kerámiát, utána az Iparművészeti Egyetemen (MOME) szereztem keramikus iparművész és vizuális nevelő diplomáimat. A férjemmel sokfelé kerestük a helyünket és munkalehetőséget az országban, laktunk Egerben, a Pápa melletti Ugodon, Apcon, Rózsaszentmártonban is, mielőtt kilenc éve házat vettünk Gyöngyöstarjánban.

Különleges egyéniség vagy, színes, nyitott, fogékony, érdeklődő, igényes, kreatív... Te milyennek látod magad?

Valójában zárkózott vagyok -ezért nagyon jól érzem magam akkor is, ha napokig ki sem mozdulok a kis műhelyemből. Az egyedüllét csöndje tele van izgalmas történéssel, az alkotás lehetőségével, amire zajban és nyüzsgésben nincs is mód. Eléggé érzékeny vagyok, túl intenzíven hat rám minden, ezért meg kell válogatnom, hogy milyen külső ingereknek teszem ki magam. Azért a felnőtt éveim során megtanultam megnyílni, már tudom élvezni a társasági életet is, de szereplési szituációkban kevésbé vagyok magabiztos. Mi mindent csináltál már életedben? Mindig ezer dolog érdekelt egyszerre.
Az egyetem előtt egy fazekasnak segédkeztem, de néha egy templomrestaurátornak is dolgoztam, freskókat tártunk fel.
Sokáig fontos része volt az életemnek a néptánc, és foglalkoztam teológiával és a pszichológiával is.
Az egyetem alatt egy szemesztert az olaszországi Carrarában töltöttem ösztöndíjjal, márványt faragtam. A falubeli életünk kezdetén, mert nem volt még kerámiaműhelyem, évekig mézeskalácsoztam, és grafikai munkákat is vállaltam: logót, arculatot és plakátokat terveztem, falakat festettem. Néhány éve pedig szappanfőzéssel, natúrkozmetikumok keverésével, aromaterápiával is elkezdtem foglalkozni, valamint felvételi előkészítő rajzórákat is tartottam. Most, hogy másfél éve beindult a kerámiaműhelyem, ezek a munkák mind a háttérbe szorultak.

Különleges egyéniség vagy, színes, nyitott, fogékony, érdeklődő, igényes, kreatív... Te milyennek látod magad?

Valójában zárkózott vagyok -ezért nagyon jól érzem magam akkor is, ha napokig ki sem mozdulok a kis műhelyemből. Az egyedüllét csöndje tele van izgalmas történéssel, az alkotás lehetőségével, amire zajban és nyüzsgésben nincs is mód. Eléggé érzékeny vagyok, túl intenzíven hat rám minden, ezért meg kell válogatnom, hogy milyen külső ingereknek teszem ki magam. Azért a felnőtt éveim során megtanultam megnyílni, már tudom élvezni a társasági életet is, de szereplési szituációkban kevésbé vagyok magabiztos. Mi mindent csináltál már életedben? Mindig ezer dolog érdekelt egyszerre. Az egyetem előtt egy fazekasnak segédkeztem, de néha egy templomrestaurátornak is dolgoztam, freskókat tártunk fel. Sokáig fontos része volt az életemnek a néptánc, és foglalkoztam teológiával és a pszichológiával is.

Most mivel foglalkozol?

Leginkább kisebb használati tárgyakat, főleg asztali edényeket készítek. Nem fazekas vagyok, az én magas hőfokon tömörre égetett kőedény kerámiáim tartóssága, tulajdonságai inkább a porcelánhoz hasonlóak. Korongolással is dolgozom, de új, egyedi technikákkal is kísérletezem, pecsételéssel díszített, kissé retrós mintájú, bohókás csészéket is építek. Úgy tűnik, sokan érdeklődnek a tárgyaim iránt. Emellett a kerámia, mint a szobrászat anyaga is érdekel, a diplomamunkámra készített absztrakt plasztika- sorozatomat is mostanában kezdtem el folytatni.

Érzéki, kellemes estét szereztél nekünk a Nőklub egyik foglalkozásán! Zenéket válogattál nekünk, azokhoz különböző illatokat társítottál, és mi hallás, szaglás - "illatozás" hatására festettük a színeket, mintákat, érzéseket... Különösen fontos lehet életedben az érzékszervek kiváltotta ingerekre keresni a választ, a kifejezésmódot. Hogy jönnek az ötletek? Hogy készülnek az alkotásaid? Bögrék mintája Luca-napra... egy gyönyörű tulipános láda...elképzelem, hogy van egy különleges műhelyed, ahol halk zene szól, átjárja egy finom illat... ?

Nyitott szemmel járok a világban, és a hétköznapok történéseiből is sok ötletet merítek, de rengeteget tanultam más, kreatív emberektől is.
A tervezés és alkotás metódusa megtanulható, a technikák végképp, de hogy ez napi nyolc-tizenkét órában aktívan működjön egy alkotó szakmában, arra alkalmassá kell edzenie magát az embernek lelkileg, szellemileg. Az alkotás szenvedélye, ez a belső motiváció sokat segít, nagy felhajtóerő. A műhelyem tényleg jó hely, nagyon szeretem, bár a kerámiával járó poros, sáros piszok, meg a kemény fizikai munka kevésbé romantikus. Viszont igyekeztem inspiráló környezetet kialakítani: fontos a látvány, és a zene is, de olykor illóolajokat is használok.

A képzőművészet magányosabb műfaj, a tanítás, a pedagógusmunka kimondottan közösségi. Te mindkettőt szereted!

Az én munkám - bármilyen műfajban dolgozom is - leginkább játék. Belefeledkezés. Szeretem megosztani ennek a játéknak, az alkotásnak, és végső soron az életnek az örömét azokkal, akik nyitottak rá. De a magányos alkotás sokkal jobban megy nekem. Ezért is hagytam abba az iskolai rajztanítást két év után. A szakköri keretek közt azonban nincs az oktatás kötelező jellege, ott lehet egyszerűen csak élvezni az alkotást és a színeket, szabadon, ezért ezt szeretem csinálni. Meg aztán arra vágytam, hogy a saját gyerekeim, és az érdeklődő többiek számára legyen egy igényes alkotóműhely a faluban.

Képzőművészeti még nem volt, hát megcsináltam. Fontosnak tartom az önkéntes munkát, hogy mindenki tegye meg azt a keveset, amit csak ő tud, azért a közösségért, amelyben él.

Egyéni, szép, ízléses munkáid vannak! Mit alkotsz legszívesebben? Milyen technikákat szeretsz?

Köszönöm! A kerámia terén legalább tízféle tervem kidolgozásán dolgozom egyidejűleg. A műhely életébe a Materra Ceramics című blogomon lehet bepillantani. http://materraceramics.blogspot.hu/ Egyébként pedig a textil a hobbim, a kötéstől a horgoláson és hímzésen át a textilfestésig és varrásig - ez is családi örökség.

Hogy érzed? Megkapod a kellő elismerést szűkebb, tágabb környezetedtől?

Igen, úgy érzem, hogy a férjem és a rokonaim minden célkitűzésemben támogatnak, és a barátaimmal, ismerőseimmel együtt sokat segítenek mind a sok pozitív visszajelzéssel, mind a józan kritikáikkal is, erre nagy szükségem van. A most készülő edényeim egyre népszerűbbek, nem panaszkodhatom. Bő évtizeddel ezelőtt pedig több elismerést kaptam a szakmától is, a plasztikai munkáimra. Hiszem, hogy a jó dolgok, jó tárgyak, ha tényleg jók, egyszer megtalálják a helyüket a világban.

A férjed, Dr. Lipovszky András állatorvos, őt bizonyára nagyon sokan ismerik a faluban. A te bögréidről például és más alkotásaidról sokan nem tudhatják, hogy azokat te készítetted!

Igen, leginkább a fővárosban, és szakmai fórumokon szerepelek. Az egyedi design-ra a falvakban kisebb a kereslet. De a művészet csak az egyik hivatásom, ennél fontosabb, hogy nő vagyok, feleség és anya, és egyáltalán: ember. Nem baj, ha sokan "csak" emberként ismernek itt, nincsenek művész allűrjeim. Ha egy munkám, például egy színesre festett óvodai fal jól működik, már teljesen mindegy, ki készítette.

Igen, láttam az oviban, nagyon szép, ötletes, dekoratív! Sokat segítettél már önzetlenül a falunak! Vannak új terveid, vágyaid?

Mindig újabb és újabb terveim vannak, a munkámban, és azon kívül is - most például nagyon ki akarom próbálni a növényi fonalfestést, és a rokkán való fonást is... - de nagy vonalakban ugyanitt és pont ugyanezt szeretném csinálni, élni, amit élek, csak sokkal jobban és koncentráltabban.

Beszélgettünk egyszer, mondtad, hogy nagyon szereted Gyöngyöstarjánt!

Igen, mi otthon vagyunk Gyöngyöstarjánban, ahol nagyszerű barátokat találtunk, családokat, akikkel valódi közösségben élhetünk, de rajtuk kívül rengeteg más embert is megszerettünk, és becsülünk a faluban. Szeretjük ezt az élhető környezetet, a hegyeket, a falu zegzugosságát, az erdőt, meg Budapest közelségét, és mindkettőnk munkája szempontjából is ideális falu Gyöngyöstarján. Jó érzés, hogy befogadtak minket!

Dr. Lipovszkyné Molnár Zsuzsanna köszönjük szépen!

Bálint Ira
Megjelent a Gyöngyöstarjáni Hírmondó 2014. júniusi számában

Murányi Lajos
   Murányi Lajost mindenki ismeri a faluban, de nem mindenki tudja, hogy különös az érdeklődési köre.
Ez pedig az égbolt és az ott fellelhető bolygók a csillagászat.

Honnan jött ez az érdeklődés?

Már gyermekkorom óta izgatta képzeletemet a csillagos égbolt, de komolyabban a hetvenes években ismerkedtem meg az asztronómiával. Akkor egészen más súlya volt az űrhajózásnak, az űrkutatásnak és a csillagászatnak. Magasabb rangja volt a közgondolkodásban is, a gyerekek is a fiatalok is nagyon érdeklődtek iránta. Egy rendkívül kíváncsi és intuitív fiatal generáció rontott rá az égboltra, és mindent látni akart. A Holdra szállás idején még 16 éves srác voltam, az űrhajósok pedig igazi hősök. Mindenki kívülről fújta a nevüket, még a legapróbbak is. Ma(megkockáztatom),szinte fogalmuk sincs róla, kik vannak fent az űrállomáson. Elfogultságom talán érthető, hiszen a magyar csillagászat hatvanas-hetvenes éveinek központi alakja Kulin György, máig ikon többek számára. A mai csillagászok jó része Kulin köpönyegéből bújt ki, így én is. Aztán jöttek a saját készítésű távcsövek, észlelőtáborok, távcsöves találkozók, és amatőr csillagász pályámat végleg meghatározta az univerzum vonzereje.

Az első saját összerakású Kepler- típusú távcsövemet (a dióverőt) még 1968-ban készítettem, melyhez az optikát, a magyar csillagászat atyjától, Kulin Györgytől kaptam és a vele járó instrukciót, intelmet, azóta is követem: "Aztán, ha kész lesz a távcső, másoknak is mutasd ám meg kiskomám!"

Mennyi időt tölt az égbolt vizsgálatával?

A csillagászat, időjárás és tanulás függő, tehát a távcső értékét nem az ára szabja meg, hanem, hogy mennyit használják a szabad ég alatt! Ezért a derült csillagfényes éjszakákat ki kell használni és lehetőleg mindig kéznél legyen egy nagylátószögű, könnyen kezelhető (7×50 vagy 20×60-as) binokulár!

Legfontosabb, a türelem! Kevés olyan "szakma" van, mint az amatőr csillagászat, mely több türelmet igényelne. Senki sem úgy jön a világra, hogy a távcsőbe nézve azonnal galaxisokat és szupernóvákat lát, esetleg az égre elsőként felnézve felismeri a Bootes csillagképet. Ez egy tanulási folyamat, amikor egyrészt több ismeretünk lesz, jobban "érzed" a távcsövedet, mire is képes, másrészt a szemünk fizikailag érzékenyebbé válik. A sok kudarcélmény nem szegheti a kedvünket, ezen mindenki keresztül megy.

A legtöbb csillagászat iránt érdeklődőt nem elégítik ki a médiákban megjelenő ezzel kapcsolatos fotók, filmek sokkal inkább személyes élményekre vágynak. Az amatőr távcsövekben sokkal szegényesebb a látvány, mint a Hubble űrteleszkópban, de sokkal személyesebb élmény. A mai műszerezettségem mellett már bátran merek vállalni csoportos bemutatókat, vagy egyéni megfigyeléseket a jelesebb égbolti események alkalmával, vagy a jól felbontható objektumok látványosságával. A legemlékezetesebb eseményem az 1993-ban lefotózott perseida tűzgömb volt, mely háromszor robbant fel az égbolton, mielőtt elégett a föld légkörében. Ezt a felvételt az Európai Professzionális Meteorkutató Központ is elkérte tőlem kiértékelésre. De felejthetetlen élmény az1999-es teljes napfogyatkozás, részleges és teljes Nap és Hold fogyatkozások, Vénusz és Merkur átvonulása a Nap előtt, a gyönyörű együtt állások, a Tejút és a naprendszer legszebb objektumai. Mégis az igazi, legszebb élmény, amikor egy érdeklődő először néz a távcsövembe és meglátja a Szaturnusz gyűrűjét, vagy a Jupiter holdjait és a felhősávjait.stb. és akkor a szemében lévő csodálatos csillogás ad további motivációt ahhoz, hogy megéri ezt csinálni, mert a megosztott öröm dupla öröm!

Az elméleti tudás nagyon fontos mindehhez. Gondolom nagyon sokat olvas és tanul a világegyetemről.

Komoly könyvtáram van a csillagászat témájában. Az MCSE szervezésében (vagy azon kívül) tartandó különböző témájú és szakterületű előadások rendszeres hallgatója vagyok.

A Meteor című folyóirat, a Természet Világa, Ég és Föld,..stb, ezeket folyamatosan olvasom és figyelemmel kísérem. Lehetőleg naprakésznek kell lenni, mert ahogy Einstein mondta: "Egyetlen állandó dolog van a világon, a változás!"

Tagja valamilyen hasonló érdeklődésű közösségnek?

Eleinte a Csillagászok Baráti Körében tevékenykedtem, majd 1989 óta az újjáalakult Magyar Csillagászati Egyesület tagja vagyok.

Talán a legfontosabb, felvenni a kapcsolatot, az ország, esetleg a világ amatőr csillagászaival: Ilyen az MCSE (Magyar Csillagászati Egyesület) , a helyi csillagászati csoportok, az internetes fórumok . Ha nem ismerünk senkit a környezetünkben, akkor az Egyesület segíthet kideríteni, vannak-e még a közelünkben hasonló érdeklődésűek a sorainkon belül.

Minden évben megrendezzük a Meteor Távcsöves Találkozót, mely minden év nyarán, a Dunántúlon, a Gerecse hegységben, Tarjánban van, a Német Nemzetiségi Tábor területén, ahol 300-400 amatőr csillagász hozza el a műszereit, tanulunk egymástól és az előadásokból, valamint az asztróbazáron csereberélünk.

További tervek?

Úgy érzem, ez a szenvedély több, mint hobbi nekem, mert a csillagászat nevel is. Alázatra és szerénységre tanítja az embert, amikor szembesülünk az univerzum mérhetetlen nagyságával és rendjével! Nyugdíjas éveimben gyakrabban lesz lehetőségem bemutatókra és (megfelelő érdeklődés esetén) szeretnék Gyöngyöstarjánban létrehozni egy csillagász közösséget (szakkör, egyesület, stb.)! Bartók Béla zeneszerző gondolatával zárva: "Hogy mi a legfontosabb a csillagászatban? Az, hogy felemeljük a fejünket az égboltra!"

Nagyon köszönöm az interjút, további kellemes időtöltést az univerzum világában. A csillagászati szakkör/egyesület létrehozásához
pedig sok sikert kívánok!

Pálosi Györgyné
Megjelent a Gyöngyöstarjáni Hírmondó 2016. márciusi számában

Cseh Balázs

Kedves Balázs! Mindenekelőtt nagyon köszönjük, hogy megörökíted rendezvényeinket, és hozzájárulsz ahhoz, hogy közzétegyük. Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással?

Három évvel ezelőtt akadt a kezembe egy a családomban már nem használt, nagy becsben tartott analóg (filmes), de már tükörreflexes fényképezőgép. Ismeretlen volt és érdekes.
Meg szerettem volna tanulni azt a sok beállítási lehetőséget, amit az ilyen gépek tudnak.
Elkattintottam pár tekercs filmet, és meglepődtem a képek csodás minőségén. A filmes fényképezésnek viszont a költségoldala nem túl kedvező, így beruháztam egy saját digitális gépre. Azóta a rabja vagyok, és nagyon szeretek fotózni.

Kedves Balázs! Mindenekelőtt nagyon köszönjük, hogy megörökíted rendezvényeinket, és hozzájárulsz ahhoz, hogy közzétegyük. Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással?

Három évvel ezelőtt akadt a kezembe egy a családomban már nem használt, nagy becsben tartott analóg (filmes), de már tükörreflexes fényképezőgép. Ismeretlen volt és érdekes. Meg szerettem volna tanulni azt a sok beállítási lehetőséget, amit az ilyen gépek tudnak. Elkattintottam pár tekercs filmet,
és meglepődtem a képek csodás minőségén. A filmes fényképezésnek viszont a költségoldala nem túl kedvező, így beruháztam egy saját digitális gépre. Azóta a rabja vagyok, és nagyon szeretek fotózni.

Mi ez: hobbi, szenvedély..?

Szerintem mindkettő. Hobbinak azért nevezném, mert a legtöbb szabadidőmet a családom után (vagy velük közösen) ezzel foglalkozom. Szenvedély azért, mert a képek készítése közben teljesen kikapcsolódom, és csak "a" pillanatra koncentrálok, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőle. Egy kicsit másképp tudjak bemutatni valamit, vagy valakit, mint ahogy mindennap látjuk. Szenvedély még azért is, mert
én nagyon szeretem a technika és tudás szintjén is beleásni magam. Minden újdonság és tanulási lehetőség érdekel, ami ezzel a témával kapcsolatos.

Van-e, amit szívesebben fotózol? Pl. emberek, tájak, pillanatok?

Az elején mindent fotóztam, ami élt és mozgott, és ami nem, azt is. Szerintem kezdetben sokan így vannak vele, azután szépen lassan megtalálod a saját érdeklődési területedet, és megtalálod azt, aminek a készítése közben és végeredményben is gyönyörködni tudsz.
Nekem jelenleg ez az emberek ábrázolása, pillanatok megragadása, akár a műteremben, akár a szabadban.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ha látok egy szép tájat, virágot, állatokat, madarakat, akkor tilos képet készíteni. Természetesen megcsinálom saját magamnak, emléknek.

Milyen technikát használsz, kell-e valamilyen képzettség, ha más is kedvet kapna a fényképezéshez?

Digitális tükörreflexes gépet, úgynevezett DSLR gépet használok, amihez külön vannak az objektívek, melyeket témától, távolságtól, fényviszonyoktól függően lehet rajta cserélgetni. A fényképezőgép márkája szerintem nem annyira fontos. Ilyen kategóriában nagyon kis különbségek vannak a márkák között, inkább szubjektív vélemény, vagy netán márkahűség, megszokás, szimpátia dönthet egy gép választása mellett. Én jelenleg Nikont használok, mert a legelső filmes gép is az volt, így annak a kezelése nekem valahogy a mai napig egyértelműbb, mint a többi márkáé, de lehet, ez inkább már megszokás.

A képzettség az sosem árt, és ha valaki igazán beleszeret a fotózásba, úgyis elolvas mindenféle könyvet, szaklapot. Az igazi tanuláshoz viszont nem árt elmenni egy jó iskolába fotóstanfolyamra, ahol nagyon sok elméleti és persze gyakorlati tudást is átadnak, ami nincs leírva egy könyvben sem. Én is jártam ilyen tanfolyamokra, nagyon sokat segítettek és rengeteget tanultam.

Hol látható fotóid? Egyáltalán közzéteszed-e?

A novemberben bemutatott "Tehetségeink" fotókiállítás volt a gyöngyösi Művelődési Központban az első alkalom, ahol több embernek is megmutathattam a fotóimat. Ez nagyon jó érzés volt és inspiráló is egyben, hogy legközelebb egy saját kiállítási anyaggal büszkélkedjek. Addig azonban még rengeteg tanulni- és fényképeznivaló akad.

Az internetes közzététel helyeként az egyik legnépszerűbb közösségi portált választottam, a saját nevem idegen nyelvű szójátékából kitalált Bohemphoto oldalon.

Mit tudnál tanácsolni azoknak, akik szeretnék elkezdeni a fotózást?

Azoknak, akik egy kicsit is belekóstolnak, biztos hamar meg fogják szeretni. Én mindenképpen kitartást sok gyakorlással ajánlok, és mindenképpen tartsuk magunkat kontroll alatt. Ezalatt azt értem, hogy nyugodtan lépjünk be például egy fotókörbe, ahol

már tapasztaltabb fotós kollégák esetleg a kezdő mivoltunkból fakadó hibáinkra rávilágítanak. Szerintem ez nagyon fontos szakasza a fejlődésünknek. Mindenképpen kell hozzá egy jó szem, egy másfajta látásmód, megközelítés, de ez szerintem sok emberben benne van,
csak valaki könnyebben rájön, hogyan mutassa ezt meg. Aki belekezd a fotózásba az anyagi oldalát is számításba kell vennie, hiszen jó technika, egy jó gép, egy jó objektív, a többi kellékről már nem is beszélve nem kis anyagi vonzattal jár. Viszont nem kell rögtön megvenni
a legdrágább felszerelést, legyünk türelmesek, ismerjük meg magunk, hogy mire van szükségünk.

Köszönöm az interjút és zárásképpen hadd köszönjek el úgy, ahogy a fotós berkekben szokás: Szép fényeket!
Köszönjük, és bízunk benne, hogy Gyöngyöstarjánban is lesz lehetőségünk egy fotókiállítás rendezésére.

Pálosiné Borik Erzsébet, Varnyú Rita
Megjelent a Gyöngyöstarjáni Hírmondó 2013. decemberi számában

Gyöngyöstarjáni Pávakör

    A Gyöngyöstarjáni Pávakör 2002-től működik önállóan. Legfontosabb feladata a palóc népdalkincs, néphagyomány továbbéltetése, megőrzése és színpadra vitele. Helyi gyűjtésű dalaikkal sok meghívásnak eleget téve eredményesen szerepelnek falujukban és a falun kívül is. Műsorukat citera kísérettel teszik színesebbé, hangulatosabbá. Rendszeres résztvevői az Egerben évente megrendezett Ködellik a Mátra Regionális Népzenei Találkozó és Országos Citerazenekari Fesztiválnak, Országos Minősítő Hangversenyeknek és a Palócgála Regionális - Nemzetközi Népzenei Fesztiváloknak. Felejthetetlen élményekben volt része a csoportnak filmfelvételeken, az egri Szent István Rádió által készített felvételeken, de a legnagyobb élmény az István, a király című rockopera forgatásán való énekkari szereplésük volt Szörényi Leventével és társaival.
    A csoportról és a falu nevezetességeiről egy 40 perces zenei CD és egy 20 perces DVD film is készült. A csoport fennállásának 10. évfordulóját 2012. május 19-én ünnepelte.

A csoport eddig elért eredményei:
    A Ködellik a Mátra Országos Minősítő versenyeken elismerésként sikeres szereplésükért több alkalommal (2010, 2012, 2014, 2015) Aranypáva-díjat, több alkalommal arany fokozatot, Aranypáva Gála-díjat, Aranypáva Nagydíjat, különdíjat, nívódíjat, Fesztivál nagydíjat és kiváló minősítést kapott a csoport. 2015-ben a MAGYAR KÓRUSOK ÉS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE - KÓTA Elnöksége KÓTA DÍJAT adományozott a csoportnak NÉPZENEI EGYÜTTES kategóriában, a zenekultúrában végzett kimagasló munkássága elismeréséül.
    A csoport életében nemcsak az országos versenyek fontosak, hanem kiemelt jelentőséggel bírnak a helyi és környékbeli fellépések is. Minden meghívást örömmel teljesítenek.
Fenntartójuk: Gyöngyöstarján Község Önkormányzata
A csoport vezetője: Nádasdi Lászlóné
Művészeti vezető: Némethné Süveges Zsuzsanna

lap tetejére

Minden jog fenntartva. Gyöngyöstarján honlapja. 3036 Gyöngyöstarján, Jókai Mór tér 3.
Telefon: 37/ 372 - 025 • Fax: 37/ 372 - 018 • E-mail: hivatal@gyongyostarjan.hu